embléma

Sós Antikvárium

alapítás éve 1985

Katalógus   in english   BelépésÜzletünk 1985-óta, mindig készpénzért vásárol könyveket, teljes könyvtárakat, hagyatékokat.

ke99.   kézirat, levelezés
.

ELKELT

Erdősi Imre tábori lelkész „branyiszkói hős pap” nevére kiállított útlevél, menlevél.
1849 augusztus 25.
Jósa Péter és Drevenyák Ferenc császári, királyi biztos aláírásával.
Hátoldalon orosz nyelvű ellenjegyzéssel.
--------------------------------------------

Erdősi Imre, eredeti nevén Poleszni Imre (Nyitra, 1814. november 4. – Nyitra, 1890. február 9.) piarista szerzetes, pedagógus, az 1848–49-es szabadságharcban tábori lelkész.

Polgári családba született. Tanulmányait a nyitrai és a lévai piarista kollégiumban végezte, majd 1832-ben belépett a piarista rendbe. 1840-ben pappá szentelték és a selmecbányai piarista iskolában kezdett tanítani. 1849 elején, mikor Görgei Artúr feldunai hadteste a bányavárosok közelében harcolt, megismerkedett Guyon Richárd ezredessel. A hadtest elvonulásakor önként jelentkezett szolgálatra és ettől kezdve a szabadságharc végéig tábori lelkészként szolgált a honvédségben. A szabadságharc magyar hadseregében a tábori lelkészek nem kaptak katonai rangot, de az ütközetekben részt kellett venniük. Feladatuk a harcolók buzdítása, a sebesültek vigasztalása és ápolása volt, de sok esetben jelentős szerepük volt egy-egy ütközet sikeres megvívásában is.

A február 5-ei branyiszkói ütközet nem csak Guyon Richárd, hanem Erdősi Imre nevét is országosan ismertté tette. A 33. zászlóalj élén több rohamot vezetett a hágót védő császári csapatok ellen és a siker jelentős részben az ő érdeme is volt. Kortársai az ütközet után a „branyiszkói hős pap”, vagy a „magyar Kapisztrán” néven is emlegették. A győztes ütközet még jobban elmélyítette a barátságot Erdősi és Guyon között, így mikor Guyon a komáromi várban, majd a délvidéken kapott új beosztást, Erdősi mindvégig követte.

A világosi fegyverletétel után házi őrizetbe helyezték és rövid időre eltiltották a tanítástól. Magyarosított családneve helyett 1867-ig eredeti nevét kellett használnia. 1850-ben Nagykárolyban kezdett ismét tanítani. A következő évben Temesváron, majd Kolozsváron, 1854 és 1857 között ismét szülővárosa piarista gimnáziumában tanított. 1861 és 1878 között a kecskeméti piarista rendház főnöke, ezután 1888-ig a Budapesten a piarista rend kormánytanácsosa volt. 1888-ban, röviddel halála előtt visszaköltözött szülővárosába.
Irodalom:
Gál István: Piaristák a szabadságharcban
Kiss Vendel – Kövesdi Mónika: „A magyar Kapisztrán”
------------------------------------------------------
Jósa Péter (nagybányai),

főispán, szül. 1804. febr. 22. Nagy-Kállóban (Szabolcsmegye), hol atyja J. István megyei főorvos volt; J. iskoláit Egerben és Debreczenben végezte. 1830 körül Lajcsák Ferencz nagyváradi püspök praefectusa lett. Biharvármegyében a conservativ párt vezérszónoka, s 1846-ban a kir. ítélő tábla ülnöke volt. Mint ó-conservativ 1848-49-ben nagy-szántói birtokára vonult vissza. A szabadságharcz után kir. biztos, később főispán és 1851-ben a bécsi legfőbb semmítőszék magyar osztályánál biró lett. 1854-ben a politikai pályáról végkép visszalépett. Meghalt 1874-ben birtokán Napkoron (Szabolcsmegye).

Seneca műveit fordította magyarra, mely kéziratban fia birtokában van.
Szinnyei.
összes kép nagyban
  1. termék fotó
  2. termék fotó
  3. termék fotó
  4. termék fotó

vissza
Sós Antikvarium 1056 Budapest Váci utca 73.   lap tetejére