Justh Béla, (neczpáli).

cs. kir. kamarás, földbirtokos, J. Sándor, országgyűlési képviselő és Keczer Ilona fia, szül. 1867. jún. 14. Neczpálon (Turóczm.); középiskoláit a budapesti, kassai, soproni s pozsonyi főgymnasiumban végezte. Beteges kedélye s gyönge szervezete miatt jogi tanulmányait nem fejezhette be. Ahelyett a költők tanulmányozásában lelte örömét.

Költeményei a fő- és székvárosi s vidéki lapokban jelentek meg, nevezetesen a Vasárnapi Ujságban (1895. 42. sz.) és a Vidéki költők Albumában (Kassa. 1896) öt költeménye; a Kisaludy-társaság ülésén (1896) felolvasták Otthon cz. költeményét.

Munkái:

Sonettek. Bpest, 1895. (Ism. Vasárn. Ujság 3. sz.)

Költemények 1895-96. U. ott, 1896. (Ism. Vasárn. Ujság 33. sz.)
Szinnyei.