Híres vallásos tárgyú középkori regény, mely nagy népszerűségre jutott és a legtöbb európai nemzetnek irodalmában feltalálható. Tárgya az, hogy Barlaam, egy ázsiai remete miképen téríti meg Josaphat indus királyfit. A regény tulajdonképen nem egyéb, mint Buddha életének keresztény szellemben átdolgozott története. Ősforrásai buddhista hagyományok, melyeknek alapján Damaszkusi János az ifjabbik, az antiochiai patriárka 1090 körül egy szöveget dolgozott ki (megvan Boissonade Anecdota-inak IV. köt. ). Ámde már a középkor első idejében keletkezett ennek latin fordítása, melynek alapján húrom verses regény készült francia nyelven. Szerzőik: Chardry anglo-normann trouvére a XIII. ez. -ban (kiadta Koch, Heilbronn 1879); Herbert és Gui de Cambrai (kiadták Zotenberg és Meyer, Stuttgart 1864). Viszont valamely É. -i francia, avagy provoncei eredetiből készült a XIV. sz. -beli olasz Storia de S. Barlaam (utolsó kiadása Róma 1816), míg egy a fentebb említettől különböző latin fordítás után dolgozták át a történetet spanyolra (Madrid 1608), cseh nyelvre (Prága 1593) és lengyelre (Krakó 1688). A három német feldolgozás közül tartalmilag és alakilag a legjelentékenyebb az, mely a XIII. sz. -beli Rudolf von Ems-é (XIV. k. ). Az izlandi Barlaams-Saga és a XV. sz. -beli svéd népkönyv (Barlaam och Josaphat (kiadták Keyser és Unger, Kristiania 1851) a német feldolgozások hatásának világos nyomait mutatják. Nálunk is ismeretes volt a középkorban; a Kazinczy-kódex egyik lebszebb legendája szól róla. Valamelyik idegen feldolgozás révén aztán a magyar népkönyvek közé is behatolt ez a történet, melynek, legújabb magyar kiadása a következő: Szent Barlaam remetének és Szent Josaphat indiai királynak élete (Esztergom 1830).
Netlexikon.