Előtérben az Ördögárkon átvezető híd, a mai Roham utcánál.
Irodalom:
PEST-BUDAI események 1810-1860.
A Budapesti Történeti Múzeum
Grafikai kiállításai V.
18. tétel.
----------------------------
Klette Károly

"Tehát eljutottunk odáig, hogy azon külföldi képíróknak is szentelhetünk néhány sort, akiknek működése javarészt Magyarország területére szorítkozott.

Klette Károlyt értjük, a ki Szászországból vándorolt ki a drezdai csata után, s ha nem is lett maga vérbeli magyar művészszé, de gyermekeit jó magyar emberekké nevelte, a kik közül az egyik, Kelety Gusztáv, alapítója s első igazgatója volt az országos mintarajziskolának.

A von Klette-család Drezdában korunkban is el van terjedve s államhivatalnokokat és katonatiszteket nevelt Szászországnak. Klette Károly 1793 okt. 18-án pillantotta meg legelőször a napot Drezdában, a hol édesatyja szász királyi irodatiszt volt, aki fiában már a zsenge gyermekkorban felfedezte, hogy az nemcsak hajlandóságot tanúsít a rajzolás iránt, de kiváló tehetséget is, s mikor az iskolákat elvégeztette vele, arra törekedett, hogy Károly kizárólag a művészetek tanulmányozására fordíthassa minden idejét.

Klette Károly legelőször szülővárosában képezte magát, majd Prágába került s utoljára Bécsben tanult a Kunike tanár oldala mellett. Pár év múlva Magyarországba jutott s a múlt század húszas éveiben előkelő főúri körökben, különösen Pozsonyban a gróf Zichy-családban kapott alkalmazást.

Itt ismerkedett meg a nagynevű József nádor udvarával, a mely 1830-ban az országgyűlésre ide költözött s István főhercegnek, Magyarország utolsó nádor ispánjának s ikertestvérének, Herminának, Klette Károly volt a legelső rajztanítója.

Dolga nagyon jól ment. Ez időtájban ismerkedett meg a Sánthó-családdal, s ez összeköttetése révén vette feleségül Bayer Johannát, egy odavaló polgárcsalád gyermekét. Ezen házasságból született Fanny nevű leánya, aki később Hanzély János kir. tanácsos neje lett; Károly, az országos m. kir. statisztikai hivatal első igazgatója, s Gusztáv, festőművész, igazgató.

József nádor az evangélikus vallású rajzmestert már 1832-ben, vagy meglehet 1834-ben udvari festőjévé nevezte ki, s mikor az udvar 1836-ban Budára tért vissza, növendékeivel Klette is oda költözött s nemcsak a fent említett ikreket tanította, hanem a fiatalon elhalt Hermina főhercegnőn kívül Erzsébet főhercegnőt s József főherceget is ő vezette be a rajzolás és festés elemeibe Budán és Alcsuthon.

Mikor az öreg nádor meghalt, családja 1847-ben Bécsbe ment lakni s Klette Károlyt más tisztviselőkkel együtt nyugdíjazták. István főherceg életének utolsó éveit schaumburgi birtokán, a nassaui hercegségben élte le, ahol császári rendeletre mint kegyvesztett tartózkodott s abban a fejedelmileg kiépített palotában, melyben lakását berendezte, három nyáron fogadta Klettét, neki megbízásokat adott s a megrendelt képeket Klette a magas pártfogója legnagyobb megelégedésére készítette el.

Amint ez köztudomású, István nádor 1867-ben Mentoneban halt meg; hogy ezen húsz év alatt hányszor érintkezett Klette az udvarral, mennyi képet festett? nem tudjuk kimutatni.

Hogy a József nádor udvara mennyire rokonszenvesen fogadta Klettét mindig, az bizonyítja legjobban, hogy fiát, Károlyt, mikor ez mint honvéd Erdélyből, a Bem táborából 1849-ben hazakerült, az alcsuthi uradalomban mint gazdasági gyakornokot alkalmazta.

A Klette képeiről valamennyi kiállításokon, ahova képeket küldött, az írói és művészi körök mindig a legnagyobb elismeréssel emlékeztek meg. Budavárának 1849 május 21-én történt visszafoglalását a helyszínen eszközölt felvételek szerint olajban festette meg, s a kép eredetijét Budapesten a Pro-kopius-család vásárolta meg, akinél az nagy becsben áll; különben készített ő arról többrendbeli felvételeket is, van belőle egy leányának özv. Hanzély Jánosné birtokában, aki önarcképét is őrzi, unokájának, dr. Hanzély László budapesti köz- és váltóügyvéd tulajdonában van több festménye és igen sikerült rajza, ezek közt vadászati állatképek a harmincas évekből; de vannak egyebütt is, mert azokat színnyomatban reprodukálták s az egész országban terjesztették.

Az 1838-iki budapesti árvíz rajzát egy, a harmincas évek végén megjelent műben e sorok írója is látta; a művész neve is fel volt jegyezve a képen; de az nem ugyanaz, amelyet Trattner János: "Jégszakadás és Duna-kiáradás" cím alatt tett közzé.

A székesfővárosi Múzeumban Klette Károlynak két képe látható, az egyik a Gizella-tér s a Váci utca egy része, amelyet egykor Német Színház-térnek neveztek azért, mert ez az intézet a mostani Haas-palota helyén állott, de 1849-ben leégett s a német múzsa a mostani Erzsébet-térén, akkor Új-vásár-téren, verte fel a sátorfáját.

A másik képe a Rózsa-térnek azt a részét ábrázolja, amely a jelenlegi Klotild-palota, illetőleg a belvárosi helyőrség laktanyája helyén állott. Mindkettőt ő ábrázolta, de Schwindt rajzolta s mint színezett acélmetszetek német, francia és angol nyelven kiadott művek melléklete gyanánt terjedtek el egész Európában. Acélra Hürliman metszette 1838-ban Parisban.

Mondják, hogy a Szépművészeti Múzeumban is vannak képek a Klette névvel aláírva; a családjában nem emlékszik senki, hogy ezt a nevet Keleti Gusztáv a festményein használta volna.

A Klette Károly szerénységét mi sem mutatja annyira, mint az, hogy róla az itt előadottakon kívül semmi néven nevezendő életrajzi adatot nem találtunk, s mikor 1874-ben június 26-án meghalt s a koporsóját a budavári Bécsi-kapu mellett lévő 745. sz. lakásából kikísértük, a sajtó sem igen emlékezett meg róla, dacára hogy egyik fia a magyar tudományos Akadémiának, a másik a Kis-faludy-Társaságnak oszlopos tagja volt, irodalmi férfiak mind a ketten."
Művészet 1908.