Péterffy Ida (Hódmezővásárhely, 1906. máj. 15. – Bp., 1984. dec. 26.): ének-zene tanár, zenei író. Tanulmányait a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n végezte: középisk.-i énektanári, énektanárképző diplomát szerzett. 1935-től Bp.-en énektanár, 1946-49 között és 1960-tól énekoktatási szakfelügyelő. Kodály Zoltán módszerének kiváló ismerője és tolmácsolója volt. Eredményeket ért el zenei szakkörök vezetésével. Az 1941-ben indult Éneklő Ifjúság c. szaklap főmunkatársa volt. A Magy. Rádióban a m. zene történetét sorozatokban ismertette. Nyugdíjba vonulása után Pálóczi Horváth Ádám életét kutatta, feltárta az író és muzsikus Kazinczy Ferenccel, Csokonaival való levelezését, csillagászati megfigyeléseit, térképeit. Első írása 1967-ben jelent meg a Magyar Zenében Pálóczi Horváth Ádám nyomában Balatonfüreden címmel. Cikkei az Irodalomtörténeti Közleményekben, a Látóhatárban, a Somogy megye múltjából c. kaposvári levéltári évkönyvben jelentek meg. Kezdeményezésére újította fel a Siotours Pálóczi Horváth Ádám egykori majorját Szántódpusztán.– F. m. Zenei mozaikok (Bp., 1948); Kis történetek nagy zeneszerzőkről (Bp., 1959); Ének-zene (ajánló bibliográfia az 5-8. osztályú tanulók számára Molnár Magdával, Bp., 1967); Pálóczi Horváth Ádám, a somogyi banderista Budán 1790 (Kaposvár, 1977); P. H. Á. Levele Szántódról (vál., összeáll., Bp., 1984); H. Á. munkássága a Hunnias előtt (posztumusz, Bp., 1985). – Irod. P. I. halálára (Magy. Hírlap, 1984. dec. 30.); Szilágyi Ferenc: P. I. (Somogy, 1985. 3. sz.).
Életrajzi lex.