Gönczy Pál (Hajdúszoboszló, 1817. dec. 26. – Karácsond, 1892. jan. 10.):
pedagógus, az MTA l. tagja (1858). 1834-től a debreceni kollégiumban bölcsészetet tanult, 1838-tól tanító, ill. nevelő. 1844-ben Svájcba ment tanulmányútra. A zeleméri árvagyermek-nevelőintézet egyik megszervezője, mely 1845-től 1849-ig állott fenn. 1850–52 között Szőnyi Pál pesti nevelőintézetében tanított. 1852-ben magánintézetet alapított nemesi gyermekek számára, amelyet 1859-ben, amikor a pesti ref. gimn.-ot megalapították, átadott az egyháznak. Az így alakult gimn. ig.-ja volt 1867-ig. 1867-től 1889-ig a vallás- és közoktatásügyi min.-ban működött mint osztálytanácsos, végül mint államtitkár. A német nyelvű térképek kiszorítása céljából szerk. a Magyar Korona Országai Fali Abrosza c. térképet: 1889-ben a főrendiház tagja lett. Jelentős szerepet játszott az 1868-i népisk.-i törvény végrehajtásában. Széles körű pedagógiai irodalmi működést fejtett ki. – F. m. Népiskolai szervezet (Pápa, 1859); Egy protestáns gimnázium terve (Sebessi János álnévvel, Pápa, 1860); Vezérkönyv a magyar ABC és elemi olvasókönyv tanításához (Buda, 1869); Tanulmányok (Kiss Áron életrajzi bevezetésével, Bp., 1888). – Irod. Rechnitzer Magdolna: G. P. (Bp., 1940); Kovács István: G. P. (Elővilág, 1965. 2. sz.)
Életrajzi lex.