KENCZLER HUGÓ: UTOLSÓ ÁBRÁNDOK. — MELÓDIÁK
UTOLSÓ ÁBRÁNDOK. — MELÓDIÁK. - - Rajzolta Kozma Lajos. —Budapest, 1908 április. — Világosság-nyomda. — Sajátos a modern művészet fejlődése. Miután hosszú és nehézkes kísérletek után egy teljesen új technika alapjait rakta le s a festői látást is teljesen újjáalakította, előbb erős naturalisztikus irányt fejlesztett ki. A valóságnak minél tökéletesebb visszaadását követelte; a művészet kikényszerítette a szabad természetbe, a napfényre s itt úgy kellett festenie a valóságot, amint előtte volt, amint látta, megfigyelte. Persze hamar észre kellett vennie, hogy a valóság visszaadásáról a legélesebb szem mellett sem lehet szó, mert a valóságról egyáltalában nem bírunk tudomással, csak arról: hogyan jelenik meg a természet nekünk: szemlélő embereknek. S így lélektani szükségességgel fejlődött a naturalizmusból az új művészet, amely a valóságnak a művész szemléletére és képzeletére gyakorolt hatását, az impressziót, amelyet a természet szemlélete a művészi lélekben keltett, tűzi ki célul visszaadni. Igazi művész mindig erősen szubjektív s így természetes, hogy e képek teljesen egyéniek s a művész esetleges hangulatától függők lettek. Ez a tény magában rejti a továbbfejlődés csiráját. Ez az erősen szubjektív látása a dolgoknak azt jelenti, hogy nem a jelenség egészére helyezzük a súlyt és figyelmet, hanem csak egy, a mi egyéniségünknek, pillanatnyi hangulatunknak megfelelő oldalára s a többit egészen elhanyagoljuk, így a valóság egy részétől az impresszionizmus eleve abstrahált s épp ebben az abstrak-cióban van a továbbfejlődés gyökere. A valóságtól a művész mind jobban és jobban el fog távozni, az impresszionizmus teremtette erősen szubjektív hangulatok feltétlen kifejezésre való törekvésétől hajtva, a valóság elemeit a maga céljaira kíméletlenül átalakítja, stilizálja, s az így kapott elemeket szubjektív, önkényes elvek szerint rendezi el s egy egészen új művészetet teremt' amelyhez hasonló körülbelül 4000 év óta nem uralkodott, s amely, hogy újra a világra jönni készül, még 20 év előtt senki sem sejtette: a dekorativ művészetet.
Tárlatokon az utóbbi években mutatkozó elszórt, de folyton fel-feltűnő tünemények, az iparművészet rohamos fejlődése az egész világon s az a kedvező hatás, melyet e jelenségek a közönség széles rétegeiben gyakorolni kezdenek, előre sejtetik, hogy az ízlés oly gyökeres és következetes átalakulásának nézünk elébe, amelyet a műtörténetnek eddig nem volt alkalma megfigyelni.
Az impresszionizmus Franciaországban született, ott nőtt nagygyá s onnan terjedt el az egész világra. Hollandia, Belgium, Spanyolország nyomban csatlakozott a mozgalomhoz, az északiak követték őket; a németek s mi valamivel később s kissé nehézkesen.
A dekorativ művészetet illetőleg a jelek kedvezőbbek. Iparművészetünknek Milanóban aratott nagy sikere, legújabb bútoriparunk erős fellendülése, bőrdíszítésünk, majolikánk elismcit szépsége, némely újabb épületünk s végül népművészetünkben szinte készen található számos, ki nem aknázott, gazdag, keleti jellegi ornamentum, remélnünk engedi, hogy a dekorativ művészeti áramlatban nem fogunk elkésve, utánozva hátul kullogni, mint kulturéletünk oly sok terén.
Kozma Lajos könyve a dekorativ művészet első teljesen önálló terméke. A cím igen szerencsétlen: "Utolsó ábrándok": ilyenkor, tavasz idején, fűzfapoéta éretlen verseit képzelnők a kötetben s szinte meg vagyunk lepve, a könyv végiglapozása után, hogy egyetlen sor versre sem akadtunk. Sajátságos, mégis mintha szomorú elégia-ciklust olvastunk volna. Mert az első, ami szembetűnik: a könyv minden lapján, minden vonásán uralkodó egységes érzés. Szomorúak lehajló fák, elérett termések, hulló levelek, ősz, sírok, temetés; mintha az oly nagyrahivatott s magasra-emelkedctt utánzó művészet évszázados ideáljainak kihalását szimbolizálná. Minden a legőszintébb, közvetlen kifejezése egy léleknek, a mely nyilván vagy élet-, vagy művészi ideálokat tűzött ki maga elé - - ki tudná a vonalak közül biztosan kiolvasni? s nekünk — talán a művésznek magának is — ismeretlen okokból új útra, új eszközökre kényszerült, s e keretben mondja el az elszakadáskor érzett szomorú érzéseit.
Érdekes a dekorátiv-rajzok elemeit közelebbről megtekinteni. Az elemek két csoportba oszthatók: az egyik a valóságtól eltávolodott önállóbb dekorativum, a másik stilizált valóság, elemei a valóságra még nagyon emlékeztetnek s minden nagyobb fantázia nélkül a természeti formákkal azonosíthatók. Nevezetes az elemek elrendezése. Valamennyi rajz két részre bontható, az egyik a keret és az üres részek tölteléke, a másik a keretbe foglalt kép. Maga az a tény, hogy képek mintegy keretbe vannak foglalva, nagyon jellemzően tünteti fel a kapcsolatot, amelyét a dekorativ művészet ma még az utánzóval felmutat, sokkal jellemzőbb azonban, hogy a képrészben helyezkednek el a stilizált valóságelemek, a kei ötben és töltelékben az önálló dekorativumok. A dekorativ művészet erősen valószerű művészet egyenes folytatása, a mi időnk még nem szakadt el ettől a valóságtól s az elemek egy részében a valóságtól való bátortalan elszakadás s épp ezeknek az elhelyezése a kereteken belüli elemeknek képrészekben s egyenletes következménye az átmeneti időnek, amelyben élünk. Az impresszionizmus utolsó fázisában a térnek minél mélyebb kiterjedésében való, határozott ábrázolását tekintette egyik legfontosabb problémájának; eszközei az előtér egyes pontjain elhelyezett vertikális tömegek (fák, emberek) s hátrább, vagy oldalt a vertikálistól eltérő dőlt formák. A stilizált valóságelemeknek szakasztott ilyen elrendezése mutatkozik csaknem valamennyi képen. Ez is az impresszionizmusból mentett benyomások titkos maradéka még. De Kozma nem tekint a múltba vissza, hanem egyenest előre, a dekorativ művészet főtörvényét, hogy az nem terekkel, hanem síkokkal operál, két dimenzióban, nagyszerűen megérezte: az elől elhelyezett függélyes s oldalt és háttal lévő ferde formák nem a térben egymás mögött tűnnek fel, hanem síkba projiciálva látszanak. Kivétel csak az első, címnélküli kép alsó felének egy része, ahol az út és a hátrább fekvő pad a szemet ellenállhatatlanul viszi a melységbe. A kép felső fele, s jobb oldala ismét csak sík gyanánt tűnik fel s így ezen a képen kis disszonancia mutatkozik — az egyetlen az egész kötetben. Talán paradoxonként hangzik, de ezt a disszonanciát is csak örvendetes és biztató jelnek tekinthetjük. Az a tény, hogy Kozma művészete a még uralkodó művészettel erős érintkező pontokat mutat, a legkétségtelenebb bizonyíték amellett, hogy ez az alkotás nem feltűnnivágyás, merő újat mondani akarás kétes értékű forrásából eredt, hanem a ma még élő régi művészetből egyenesen fakadt, szinte történeti szükségszerűségből származott, öntudatlan lelki processzus útján, naivan létrejött új termék, amely épp ezért a jövő felé nagy és biztos lépéssel haladt előre. Csakis ilyen keletkezése az új formáknak lehet új fejlődés mérföldjelzője.
Minden, amit még a dekoratív rajzokról mondhatunk, ugyancsak biztató tünemény. A fantázia - - dekorativ műveknél ez nem megvetendő fontosságú — csodálatosan gazdag. A motívumok folyton változnak, vannak tisztán geometriai, vannak növényi elemek; fűzek, virágok folyton újak s az újból és újból visszatérő hajlott ágú fák törzseikben, ágaikban s a többnyire szívalakú levelek elhelyezési módjukban, amint még az ágakon függenek, vagy amint a földre lehullva egymáson és egymás mellett fekszenek, a keretek mindig új formálásában csodálatosan gazdag változatosság uralkodik s az üresen maradt részek organikus kitöltésére is mindig taíál új motivumot. E változatosság mellett egyes fődolgok ismét visszatérnek, a geometriaiakban bizonyos hullám-vonalak és spirálisok, fák, sírkövek, madarak, a levelek sajátos szívalakja, mintha szivek hervadnának el a szenvedéstől s hullnának le élettelenül a földre — az egész kötet egységes alaphangulatát okozzák, de ugyanezek az ismétlődő motívumok egyúttal tisztán formai szempontból is az egyes képek részei s a különböző képek között összekapcsoló funkciót végeznek, így keletkezik minden gazdagság mellett a mű teljesen egységes benyomása, minden igazi művészi hatás létfeltétele. E fődolgok mellett a rajz rendkívül fejlett technikája, amely a néhol szinte túlgazdagnak látszó rengeteg formatömegben is biztosan és világosan vezeti a vonalakat, úgy hogy minden vonal és minden forma tisztán és önállóan kerül ki, a vonalvezetés folyamatossága, amellett a formák olyan elrendezése, hogy fehér és fekete foltok ritmikusan maguktól alakulnak ki, csak röviden említhető. Hogy magyaros motívumok gazdagon vannak kiaknázva, nézetem szerint szintén csak másodrendű jelentőségű.
A kötet végén Varjas Sándor rövid értekezését találjuk a szimbólumról. A cím itt sem találó. A fejtegetés a dekorativ-művészet meghatározását célozza, nem a szimbólumét. A nyert definíció: "dekorativum az ideál szimbóluma", kitűnően ráillik Kozma rajzaira. Mintha tényleg azt a szenvedést fejeznék ki, amelyet az elérhetetlen, abszolút tökéletességű, kifejezhetetlen ideálok utáni szükségszerű törekvés s e törekvés elérhetetlenségének az öntudata kelt az elmélkedésre hajló lélekben. Maga a definíció azonban, nézetünk szerint, többet foglal magában, mint a dekorativ művészetet. A szimbólum fogalmának helyes értelmezése mellett ez az utánzó művészetekről is, sőt zenéről, költészetről is éppen olyan joggal állítható. Az utánzó művészetek meghatározásával sem érthet e sorok írója egyet. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy a rövid értekezés minden szava elolvasásra méltó ne legyen. A bevezetésben az utánzó művészetek tárgyáról szóló rész s az utánzó művészetek értékelésmódjának finom megfigyelése tudományos kinyilatkoztatásként hat. A dolgozat módszertanilag is igen értékes. Kitűnő példa arra, hogy üres metafizikai spekuláción és frázisgyűjteményen kívül még másféle vizsgálata is lehetséges az esztétikai élet jelenségeinek. A Kantra való visszatérés az esztétika életszükséglete s kanti gondolatok ilyen pregnáns fejtegetése a legsikeresebb a műtörténészek egy csoportjának minden általánosabb müvé-szetelmélettől való irtózása ellen.
A könyv kiállítása mintaszerű, kötés, nyomás (itt olyan nagy volt a gond, hogy még a hátul lévő értekezés betűinek a színe is össze van hangolva a képek színével), a képek elrendezése nem hagy kivánni valót, pusztán a hátsó fedőlap külsején nélkülözünk egy kis orna-mentumot. így a könyvet a művészet iránt érdeklődők legmelegebb figyelmébe ajánlhatjuk, akinek a birtokába kerül, az ismételt lapozgatáskor ismételt gyönyörűséget fog érezni.
Művészet. 1908
Grafikai tanulmányok
ELEK ARTÚR: MAGYAR RÉZKARCOKMárkus László: A rézkarcMaller Simon: XV. századi fametszetek a Szépművészeti MúzeumbanFERENCZY VALÉR: EGY GRAFIKUSI TANULMÁNYÚT JEGYZETEIVAYK (Vay Sarolta?): RÉGI MAGYAR MECÉNÁSOKFarkas Zoltán: Fáy Dezső, a grafikusFarkas Zoltán: Buday György fametszeteiElek Artúr: Kozma Lajos szignetkönyveBÁLINT ALADÁR: FÁY DEZSŐ GRAFIKAI MŰVEIFARKAS ZOLTÁN: FÁY DEZSŐ DANTE-ILLUSZTRÁCIÓIMargitay Ernő: Kozma Lajos rajzaiLENGYEL GÉZA: KOZMA LAJOS RAJZAIAlkalmazott grafika (könyv- és plakátművészet)(Tichy Gyula): Egy tusos üveg meséi. [Rajzok.] Bev. Bálint AladárElek Artúr: Conrad Gyula új részkarcalbumaMeller Simon: A NÉMET ÉS NÉMETALFÖLDI RÉZMETSZÉS A XV. SZÁZADBANLándor Tivadar: ZICHY MIHÁLY ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓRózsaffy Dezső: PETTENKOFEN SZOLNOKONMeller Simon: MODERN ANGOL RÉZKARCOLÓKFába vésett balladák. Buday György, 1907-1990Karinthy Frigyes: Gara Arnold: Magyar parnasszusKENCZLER HUGÓ: UTOLSÓ ÁBRÁNDOK. — MELÓDIÁKMargitay Ernő: A grafikáról. HELBING FERENC RAJZAIHOZ
